Nyomtatás

 

 

 

Balatonszabadi története

 

A mai Balatonszabadi két település, két különálló falu - Fokszabadi és Siómaros - egyesítésébol 1950-ben született.
Néhány szó a nevekrol:
Fokszabadi: A fok szó a nyelvészek szerint finnugor eredetu szavunk, mely jelentése kettos, részben tó lefolyást, illetve ék alakú földdarabot is jelenthet. A földrajzi adottságokból következtetve mindkét jelentés helytálló lehet, mivel a Balaton vízszintje a mainál magasabban állt, így elképzelheto, hogy a Fuk patak (mai nevén: Sió) lefolyásánál állt az eredeti település. Az sem kizárt, hogy a magasabb vízállás miatt a környéken kiemelkedo Pusztatornyot (mely a feltételezések szerint ekkor félsziget) jelezte. A szabadi kifejezés a kötelezettségektol való mentességre utal, így az itt élok csak fegyveres szolgálattal tartozó nemesi jobbágyok voltak.
Siómaros: A régebbi feljegyzések szerint a település Marus néven vált ismeretté. A jelentése számos kérdést vet fel, mivel egy szláv névbol magyarosított helységnévrol van szó. A feltételezések szerint a települést már az avar kori szláv népek is lakták, akik mellé a magyar harcosok letelepedtek. Másik, és elfogadottabb magyarázat, hogy a honfoglalás korában letelepülo Bulcsú vezér nemzetségéhez tartozó szláv ajkú oseink alapították az akkori települést. (Elképzelheto, hogy Siómaros több, mint 1000 éves)

Balatonszabadi írásos története középkorig nyúlik vissza. Bár a régészeti feltárások során számos bizonyíték került elo arra vonatkozóan, hogy a települést a honfoglalás elotti idokben kelták, majd rómaiak lakták. Számos épület állt, kirakott utak vezettek, fejlett gazdálkodás folyt. A Nyugat-Római Birodalom hanyatlása után a néhai gazdagság is feledésbe merült, illetve a be-betöro északi, keleti hordák pusztításának célpontjaivá váltak.
A honfoglalás után magyar törzsek telepedtek le a Balaton déli partján. A település a tatárjárás elotti idokben nem szerepel oklevelekben, így feltételezhetoen a 13. század második felében alapították. Az akkori falu a maihoz képest kicsit keletebbre helyezkedett el, a mai Pusztatorony helyén. Az elso írásos emlék az 1299. május 1-i oklevél, melyben egy szolo adás-vételt örökítenek meg Réland tihanyi apát és egy szolotermeszto között:
"Ennek a szoloskertnek, amit eladásra kínáltak, a Szabadiból való Fornas fiának, Jakabnak a szoloje, nyugati szomszédja volt. "
Az ezt követo idokben több oklevél, adó-feljegyzés is megörökíti a település nevét. Ezen íratok szerint a Fehérvári prépostságnak fizették adójukat. A Pusztatoronyi dombteton az itt élo gyülekezet kotemplomot építtetett, melyhez a köveket az északi partról szállították a mai helyükre. Az 1982. április 16-i földmunkák következtében elokerült régészeti leleteknek köszönhetoen megindult a hely régészeti feltárása. A régészeti feltárást vezeto régész, Magyar Kálmán szerint a település különös alaprajzú, több építészeti stílust is magába foglaló temploma egyedülálló az ország ezen területén. A templom észak - déli irányú, 20 méter hosszú volt és csupán 8 méter széles. Belso díszítése gótikus és román jegyeket viselt magán, számos festett freskóval. A templomhoz tartozott egy torony is, melynek pontos célját nem sikerült megfejteni ( talán bástya az ellenség ellen, esetleg lakótorony a szerzetesek számára). Ezekben az idokben kevés település rendelkezett ekkora kotemplommal. A feltárás során elokerült hatezer obulus, dénár, garas, ezeken kívül egy borzacskóban egy pelikános pecsétgyuru F.P. monogrammal. Elokerültek még 16. századi osztrák és lengyel garasok, ezüst pecsétgyuruk, liliomos Anjou-házi gyuruk, arany fejdíszek, arany és réz hajfonat-díszek, kapcsok, gombok, kupák, használati eszközök, Árpád-kori cserepek, mind honi, illetve külföldiek is egyaránt. Igen gazdag, magas színvonalú 15-16. századi ötvösremekek. Ilyeneket egész Európában csak Hollandiában találtak. Így feltételezhetoen jól szervezett, gazdag társadalom élt ezen a településen.
A település közelében húzódott egy római út, mely Gyorbol indult és Pécs fele haladt. Ezen kívül itt vezetett a híres Hadút, amely Budától Fehérváron át Somogyvárig vitt. Fontos megemlíteni még, hogy a két kereskedelmi központ, a (már említett Fehérvár és Somogyvár) között félúton állt a település, mely jelentosen segítette a település fejlodését. A fejlodés folyamatos volt, míg nem 1526-ban, a Mohácsi csatavesztés és II. Lajos halálával meg nem kezdodött a török uralom. A 16. században a téli szállásokra visszavonuló török seregek védvonalába került a település. 1544-ben két birodalom határán a folyamatos végi harcok megpecsételték a település fejlodésének útját. E század második felében évente más hatalom birtokolta a falut. Az 1560-69-ig terjedo idoszakot a virágzás idoszakának lehet tekinteni, mivel az innen befolyt adók nagysága az elso 5 legnagyobb település közé emelte a falut. A következo évtizedekben a falu szinte teljesen elnéptelenedik, de nem hal ki teljesen. Következo feljegyzések már pozitívabbak voltak. 1610-tol kezdve a marosi egyház papjai és tanítói név szerint szerepelnek az egyházi feljegyzésekben, mely bizonyítja az újból felpezsdülo életet. A települést a 17. század elso évtizedeiben ismét újabb csapások érték, melyet feljegyzések tanúsítanak. Ezek a feljegyzések tanúmeghallgatások jegyzokönyve, melyeket Veszprémben vettek fel.

(Veszpr.pki.lvt.:Acta negotium Religionis cum acatholicis concernetia. Fasc. IV):

"L-mos Tudgya-e a Tanu, avagy hallotta-e és kitül, hogy a midon Fejérvárót a Török lakot, mégh elobb hogy sem Bécs alá ment volna, Fokszabadiaktól valamit ollyast kért, a kit megh nem adhattak, azért rájok meg haragudván, eöléssekl fenegette, ugyan azért a mezoben kint lévo templomnak, a holl akkor a Falu volt, ko kerétésében az egész falu magát bé vette, de azok közül három vagy nigy gazda maga között öszve beszélgetvén, hogy job volna eö nekik onnajd ki mennyi, mert eok a Török ereikkel elegendok nem lesznek azért étszaka rudazó kötelen mind cselegyeiket ki eresztették a ko falon, mind magok ki mentek, és a Sió bozzottyoában magokat vették, s úgy menekettek megh, mert mindgyárt másnap hajnalban a Török reájok ütött és egy lábigh ott a Templomnál mind levágta, és némelyeket elvit, és így a falu éppen ell pusztult, és mainamihis puszta, hanem azok, kik kötélen ki ereszkettek, a Sió partyán magoknak föld likakat csináltak és ott alkalmas üdeigh ott lappangattak, s üdovel itt Sió mellyet lévo Vámos háza mellyé vették lakásokat, és mind addigh ott laktak, a mégh a Törököt le nem verték e földrul, s azután a Vámházi lakosokat ott hatták, s úgy ezen helyen, holl most laknak, kezdették lakásokat, s az utána lassanként szaporodván itt Sió mellyett Mester elsoben, azután Praedikátort hoztak, és oratoriumot fábul csináltak..."

E szomorú sors után, a mai település meglétét 1690-re tehetjük, mikor is a települést többségében református vallású emberek lakták. Ok 1690-94 között óratóriumot emeltek, melyet fából építettek a templom helyén. A településnek 1630-1730-ig 22 református lelkésze volt, majd mindvégig iskolai tanítója volt a községnek. 1791-1795 között kotemplomot emeltek, melynek tornya tíz év múlva ledolt, és melynek helyreállítása csaknem száz évet vett igénybe. A marosi részen 1800-ban épült református templom, míg 1778-ban megépült a késobarokk stílusú római katolikus templom is Szent Anna tiszteletére.
Az 1848-as eszmék máig élnek a településen. Ennek köszönheto, hogy 1894-ben Kossuth halálának évében a marosi lakosok közadakozásból összegyujtött pénzeikbol szobrot emeltettek tiszteletére, mely a világ elso köztéri Kossuth-szobraként van nyilvántartva.
A 19. század végén, a 20 század elso éveiben ismét sokat fejlodött a falu. A két háború között az akkor még a községhez tartozó Balaton-parti részen gyors fejlodés mutatkozott. A II. világháborúban a falu és környéke véres harcok színtere volt, a stratégiailag fontos átkelo helyek és utak birtoklásáért ádáz harcok folytak. A harcok alatt többször gazdát cserélt a település.

A háború után a községben is megindult a TSZ-esítés, melynek eredménye 4 különálló termeloszövetkezet létrejötte lett. 1950-ben Siómaros és Balatonszabadi egyesült, illetve Veszprém megyétol Somogyba került. 1962-ben a 4 TSZ egyesült, és November 7 Mgtsz néven az egyik legerosebb és legdinamikusabban fejlodo szövetkezet lett a térségben. 1956-ban a forradalom heteiben a szabadiak teherautó-számra küldték az élelmiszert a fovárosba, oltalmazva a szabadságot. A 80-as évek elején több civil szervezet, muvelodési körök, népfoiskola is megkezdte muködését, mely a kulturális élet fellendülését segítette. A Kossuth Muvelodési Kör az ország elso civil szervezeteként alakult meg, melynek célja, a Kossuth-i eszmék életben tartása. Ezen kívül még számos szervezettel rendelkezünk, például: Vöröskereszt, Cukorbeteg Szövetség, Sport Egyesület, Faluszépíto Egyesület, Balatonszabadi Muvelodési Kör, Hegyközség.
A rendszerváltás pártoskodásai elkerülték a települést, és az elso önkormányzati választásokon politikai irányzatoktól mentes, független képviselotestület kezdhette meg muködését. A település irányítását azóta is független testület végzi.

Napjainkban a település lassan virágzó községgé alakult. Az állandó lakosság létszáma meghaladja a 3000 fot, így Balatonszabadi lett Somogy megye legnagyobb lélekszámú községe. A lakosok többsége már nem a mezogazdaságból él, bár még mindig meghatározó ennek aránya is. A lakosok jelentos része a siófoki nagy üzemeknél (MOL, DRV, Magyar Posta, MAHART, …), illetve a vendéglátásban, kereskedelemben próbál elhelyezkedni. Jellemzo az idénymunka is. A településen két nagy munkáltató van, a Siómente Rt, mely a mezogazdaságban tevékenykedik, illetve az Önkormányzat. A falu 16 tantermes iskolával, tornateremmel, muvelodési házzal büszkélkedhet. Tervezik a kissé elavult óvoda felújítását is. A település közmuvekkel jól el van látva, szinte minden ingatlan rendelkezik vezetékes ivóvízzel, gázzal, áramellátással, telefonnal, szennyvízcsatornával. Posta, több élelmiszerbolt, kocsma, cukrászda várja a vendégeket. A község teljes egészségügyi ellátással rendelkezik Háziorvos, fogorvos, gyermekorvos, védono, hetente rendelo szakorvosok illetve modern gyógyszertár várja a gyógyulni akarókat. A szolotermesztés ma is jelentos tevékenység a falu életében. A község külterületein négy szolohegy is található. Ezek a Külso-hegy, Öreg-hegy, Józan-hegy, Pusztatorony, melyeken máig jelentos bortermelés folyik. A településen kb. 1000 ingatlan van. Míg a falu északi végében a modernebb, Makovecz Imre építész által tervezett épületek állnak, addig a déli, marosi részen a népi építészet emlékeit láthatja, aki hozzánk ellátogat, a számos muemlék, szobor mellett, melyek a köztereket díszítik. A Balaton közelsége lehetoséget ad a falusi turizmus fejlodésének. Az ide látogató nyugodt, csendes környezetben pihenhet. A helyi muvelodési élet aktív szereploi a muvészeti csoportok, színjátszók, népdalkör és a civil szervezetek, melyek különbözo rendezvényekkel színesítik a község életét, például muvészeti szemlék, Szent György napi fozoverseny, stb. Aki a Balaton-parti túlzsúfoltságból csendre, békére, kellemes kikapcsolódásra vágyik, annak ideális hely Balatonszabadi.

Történelmi forrás: Varga Csaba, Falutörténet és falureform

Bejelentkezés - Regisztráció

Képek rólunk

Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
Balatonszabadi
2012. Balatonszabadi