1778-ban 234 éve Téjfalussy György veszprémi kanonok megépíttette a jelenlegi, későbarokk stílusú templom egyeneszáródású szentélyét.
A plébániát 1814-ben 198 éve a Veszprémi Székeskáptalan alapította. Ekkor Balassa Dávid lesz a plébános, és az ő idejében folytatódott az egyhajós, csehboltszakaszokkal boltozott templom építése. (A csehboltozat egy félgömbből kialakított boltozat.)
Barokk mellékoltár és keresztelő kutat helyeztek el benne. (A barokk korszakra bonyolult minták, gazdag díszítés jellemző. A barokk szó olasz szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal.)
Mellékoltárán nagy valószínűséggel egy XVIII. századi Maulbertsch-képet találunk. 1819. július 26-án 193 éve a Szent Anna tiszteletére épített templomra felkerült a toronykereszt. Ugyanakkor hozatták Tatáról a klasszicista stílusú márvány főoltárt. (Klasszicizmus: Olyan művészeti irányzat, amely a múlt, főként az ókori görög-római alkotásokban megvalósuló eseményeket, szabályokat, hagyományokat tartja követendő példának.) A templomot kelheimi lappal burkolták.
Rokokó szószék. (A rokokó elsősorban díszítőstílus, főképpen épületek, belső terek, bútorok díszítésére volt alkalmas.) Máté megjelölésére embert v. angyalt használtak, ami Krisztus emberré válását, megtestesülését szimbolizálja; Márk jelvénye az oroszlán, mint a feltámadás jelképe; Lukács szimbóluma az ökör, bika, ez Krisztus áldozatára, kereszthalálára utal; János a sas a mennybemenetelt szimbolizálja.
Két nagy értékű gótikus faszobor is van a templomban. (A gótikus építészet legjellemzőbb szerkezeti eleme a magasba törő, tereket lefedő bordás boltozat, a terheléstől megszabadított falakat hatalmas, kőrácsokkal tagolt, színes, csúcsíves v. rózsaablakokkal törjék át. A szobrászatban az alakok teste S vonalban enyhén hajlik, ezért a szoboralakok könnyedek, kecsesek. Szelíd tekintetű, jóságos, emberközeli szentek.)
A II. világháborúban leégett tornyot (amelyet a Pusztatoronynál álló ütegek lőttek le) 1966-67-ben az eredeti formájához hasonlóan, de vasvázas szerkezetre alumínium borítással helyreállították.
Szent Anna a keresztény hagyomány szerint Szűz Mária édesanyja volt. Az Újszövetség semmit nem mond Szűz Mária szüleiről. Egy 2. századi apokrif szerint Mária édesanyját Annának (jelentése: kegyelemmel áldott), apját pedig Joachimnak (Isten megvigasztal) hívták.
Húsz évig éltek már együtt, de nem volt gyermekük. A vagyonukat három részre osztották: egy részt maguknak tartottak meg, a másik részt a templomnak és a papoknak adták, a harmadik részt pedig szétosztották a szegények között. Anna, aki keservesen bánkódott gyermektelenségük miatt, megfogadta, hogy ha gyermeke születik, azt a templom szolgálatára szenteli.
Gyermektelenségük fájdalmát tovább fokozta egy eset: a templomszentelés ünnepére fölmentek Jeruzsálembe, és Joachim áldozati ajándékot akart felajánlani, de egy Iszakár nevű pap visszautasította az ajándékot azzal a megokolással, hogy bűnös kézből nem fogadja el. Joachim házasságának terméketlenségét ugyanis bűnössége nyilvánvaló jelének látta. Joachimot ez a megszégyenítés olyan érzékenyen érintette, hogy hazatérve elhatározta: nem marad többé a városban, hanem elbujdosik az erdőkbe és a mezőre a pásztorok közé. És így is tett. Nem sokkal később azonban megjelent neki Isten angyala és megvigasztalta. Megígérte neki, hogy imádságaiért és alamizsnáiért Anna gyermeket szül, mégpedig egy leányt, akit majd Máriának kell nevezniük. Az angyal azt is megmondta, hogy a gyermek fogantatásától fogva telve lesz Szentlélekkel. Szava igazsága mellé jelül azt adta, hogy Joachim menjen föl Jeruzsálembe hálát adni Istennek, és a templomban, az Aranykapunál találkozni fog a feleségével, akit ugyanígy angyali jelenés indít arra, hogy a templomba menjen. Úgy is történt. Joachim és Anna találkoztak, boldogan elmondták egymásnak a látomásukat, majd hálát adván Istennek, visszatértek otthonukba, Názáretbe. Anna az ígéret szerint fogant és megszülte a kislányt, akit Máriának neveztek el. A két jámbor szülő betartotta fogadalmát, és Máriát három éves korában a templomnak ajánlották föl. Joachim ezután hamarosan meghalt.
A legenda azt is tudja, hogy Anna még élt, amikor a Szentcsalád Heródes halála után visszatért Egyiptomból, és megláthatta a kicsi Jézust. Lelkét angyalok vitték Ábrahám kebelére, és amikor az Úr Jézus fölment a mennybe, őt is a mennyországba vitték.